Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Alice nevezetű fehér galamb a Comenius Tanítóképző Főiskola padlásán. Alice ide szállt iskolába, azt tanulta, hogy, hogy kell a kisfiókákat nevelni. Igen tanító akart lenni. Bár szívének még egy vágya volt, mégpedig, hogy megtalálja párját. Csakhogy a tanulás közben rá se nézett a fiúkra. Sőt egy fekete galamb tollászkodása kifejezetten zavarta. Ezt a galambot úgy hívták, hogy REM. Alice-t irritálta, ahogy a szárnyait bontogatja és hogy állandóan olyan helyekről mesélt ahol Ő még sohasem repült. Ám történt egyszer, hogy a galamb suliban ugyanazt a szabadon választható művészi repülés órát vették fel a Galambtunon. Alice rájött, hogy ez a „kicsit” különc fekete galamb nem is az a magát pávának képzelő madárfajzat. Sőt a művészi repülés órákon még egy Chatrine nevezetű fiókát is nevelgetni kezdtek (persze csak szigorúan baráti kapcsolaton alapulva), a róluk pletykálkodó, fecsegő fecskéknek ezzel új témát adva. Barátságuk tovább mélyült az órákon kívül is. Ahogy múlt az idő, Alice észrevette, hogy szívesen múlatja az időt REM-el, és nem zavarja az sem, ha édes szavakat búg a fülébe. Éppenséggel zavarhatta volna, mivel REM-nek volt egy szürke tojója külföldön aki… hát… le se tojta szegényt. Ezt REM érezte bár nem kavarta fel annyira, hiszen teljesen elbűvölte a kis fehér személyisége és hangja. Egyre több időt töltöttek együtt. Rengetegszer repültek Sárospatak olyan eldugott helyeire, ahol még nem is szálltak. Sokat énekeltek együtt (a galamboktól tudom szokatlan, de igaz) és micsoda énekek voltak azok kérem szépen. Még olykor Chatrine is csatlakozott a dalolászáshoz. Barátságuk elkezdett szerelemmé alakulni, bár mindketten vakon próbálták nézni, a másik szívében gyújtott tüzet. Nem egyszer előfordult az is, hogy REM-et megihlette Alice éneke és hozzá fűződő szeretete. REM nagyon tehetséges és elismert ifjú költő volt (mármint nem tojást kiköltő, hanem író :P). Ám egy hétvégén szomorú hírt kapott a kis fekete… mégpedig hogy nem nyert a pályázaton, amire beküldte az egyik versét és ráadásul Ms. Grey is elhagyta. Bár az utóbbi nem nagyon hatotta meg. Alice vigasztalta, de nem tudott egész este mellette maradni ezért REM a vörösbor mámorában úszva Chatrin-nek öntötte ki a szívét mind a versével, mind a kis fehérrel kapcsolatban. Chatrine nevelőapjának bíztató szavakat is mondott amellett, hogy a wingsbookon lógott. REM érzelmeitől felbátorodva másnap repülni hívta Alice-t. Alice-t természetesen nem kellett kétszer kérni. Repülés után a Csúf galambságot nézve REM és Alice nagyon jól érezték magukat bár rá se bagóztak a filmre. Inkább egymással voltak elfoglalva. Verbális játszadozásaik közben egyre közelebb húzódtak egymáshoz. Egyszer csak REM Alice felé hajolt és édes csókot lehelt Alice puha csőrére. Hogy mi történt az óta? A kis fekete és fehér galamb boldogan turbékol együtt. Aki nem hiszi, nézzen ki a koli negyedik emeletének ablakából. :)
Ui.: Sokszor szárnyat szárnyba öltve néztek befelé a koli ablakán, hogy mi történhet a fősulisokkal. Egyszer csak észrevettek egy párt, akik kart karba öltve néztek mozgó képeket, valami furcsa lapos dobozszerű izén. Alice-nek és REM-nek is megtetszet a pár. Úgy gondolták nagyon hasonlítanak rájuk. Többször is odaszálltak az ablakukhoz és figyelték, ahogy életük története ember alakot ölt.
