Kellemes délutáni piknik +18, +24 :D

Kellemes délutáni piknik ;)

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, volt egyszer egy ifjú, úgy hívták, hogy Ferkó.Sárospatak várában töltötte gyermek és fiatalkori éveit, s a környéket úgy ismerte, mint a tenyerét. Na volt ennek a Ferkónak egy igen kedves játszópajtása, legalábbis gyermekként azok voltak, történetesen a pajtás egy leány volt, úgy hívták, Cathy. Messzi földről érkezett ide családjával, hogy szolgálják a vár urát, azaz Ferkó édesapját.

Ahogy a gyerekek cseperedtek, el kellett válniuk egymástól, mert hiszen tanulniok kellett , ebben a zord világban nem lehet okosság nélkül boldogulni.Hétvégente azonban mindig volt azért idejük egymásra. Most nem fogok nagy titkot elárulni azzal, ha elmondom, hogy a két fiatal egymásba szeretett, de vonzalmukat titkolniok kellett, hiszen egy jövendőbeli várúr és egy cselédlány finoman szólva, nem keresztezhette egymás útját.

Egy szép késő tavaszi délutánon, amikor mindketten otthon tartózkodtak, Ferkó úgy döntött, meglepi kedvesét, egy kellemes piknikkel. Egy kosárba szendvicseket tömött majd a borospincéből egy üveg jóféle vöröset, és a konyháról két poharat csent, majd nagy örömmel ment Cathyért, de előtte bejelentette édesapjának, hogy kimegy a Bodrog partra, megnézi a vizet, mivel mostanában úgyis keveset tartózkodik a természetben.

A lánnyal lesétáltak a folyó partjára, de nem álltak meg ott.Hogyisne. Feri tudta mit akart!! Bementek a fák közé, a susnyásba, oda, ahonnét nem látszott a vár, és ők sem látszódhattak a várból. Ott azután lerakták a pokrócot, elővették az elemózsiát, meglakmároztak belőle, majd hozzáláttak szomjuk oltásához is, a finom vörösborral, ami édes volt, mint a méz.

A nedű hamar a fejükbe szállt, hiszen jó meleg volt, késő május lévén.

Ferkó egyszer csak hanyatt dőlt a pokrócon, magával húzta Cathyt, s kérte:

-Adj egy csókot, Rózsám!

A lány elpirult, de azért teljesítette a kérést, s ekkor Ferkó odavonta magához.

- Nocsak, Violám, mily szépen kipirosodott az orcád,de gyönyörű vagy!

-Gyere hajtsd ide a fejed a mellkasomra, hogy érezd mily hevesen ver a szívem!-kérte kedvesét az ifjú.

Hogy, hogy nem, egyszer csak arra eszméltek, hogy ölelkeznek-csókolódznak. De nem hogy összeszégyellték volna magukat, nem ,még többet kívántak! A fiú keze már a lány dekoltázsát kutatta, s szoros fűzőjét kioldozta, lejjebb húzta róla azt, majd az előbukkanó hófehér, bársonytapintású keblekbe fúrta az orcáját.

A lánynak sem kellett kétszer mondani, hogy mit tegyen, mi történik mostan, hiszen két nővére pletykái alapján leszűrte, hogy ő itten most csatát fog veszteni, de legalábbis szüzességet.

A férfi nadrágjába nyúlt, s elcsodálkozott, mily vastag, s kemény szerszám lakozik ott. Több sem kellett neki, szájához emelte, bekapta, szopogatni-csókolni kezdte, s úgy látszott, hogy nagy hatással van rá, mert még a szeme is fennakadt, úgy élvezte a lány szorgoskodását.

Hanem egyszer csak megelégelte a munkálkodást, még mielőtt forró folyékony kincsét Cathy szájába lövellte volna, lehántotta a lány szoknyáit, bugyogóját, majd nedves puncijába tolta falloszát. Lassan-lassan mozgolódni kezdtek, mire elragadta őket a hév, s akkor már gyorsult a tempó, a fiú lihegésébe a lány sikkantgatásai vegyültek. Még egy utolsót toszajtott a lányon, melleibe markolt, majd elélvezett, miközben hangos nyögés hagyta el ajkait.

Vissza leheveredtek a pokrócra, s napnyugtáig feküdtek ott, cirógatták egymást,beszélgettek, s hallgatták a tücskök ciripelését a magas fűben, s élvezték a szél pajkos fuvallatait forró bőrükön.

Este útra keltek, s ki-ki a maga otthonába térve, izgalmaktól lázrózsás arccal, csillogó tekintettel tért pihenni.

Az éjjel álmukban egy fa árnyékában jártak, nem messze a Bodrog parttól. Ott ahol kedvesük ölében kincsre találtak. Ott ahol bimbózhat a szerelem rózsája. Ahol először egymáséi lettek.

Itt a vége, fuss el véle! Ha nem hiszed, járj utána.